Mint ígértem, beszámolok életem két jelentős fordulatáról. Az első időben messze, a gyerekkorom utolsó napjára esett, de élesen él ma is bennem. Az az utolsó napos őszi délután, amit a kertünk szélén fodrozódó tó mellett töltöttem a békák és a szitakötők megfigyelésével végtelennek tetszett. Juo, anyám szolgálója hívott be a házba nem sokkal vacsora előtt. Bár a fejem tele volt a tó eseményeivel, az ebihalak vízalatti röptével, amit felváltottak a vizipókok kiszámíthatatan sprintjei, a házban feszülő mozdulatlanságot észrevettem. Az utolsó szitakötők kecses lebegése a levegőben és a tó nedves szaga egy pillanat alatt eloszlott a belső helységben. Anyám, apám, bátyám és öcsém is ott ültek a vacsorához előkészített, de ételeket még nem tartó asztal körül. Juo kiment és maga után hagyta a csendet, a legrosszabb fajta csendet amit ismertem. A lezárt, meghozott döntés utáni csendet. Az eldöntetett ítélet utáni csendet.
Apám szája csak egy kemény ránc volt vonásai között, a bátyám dacos és kissé unott, anyám tartása megadó, vállai ejtve, szeme nedves.
Leültem a helyemre. Juo felszolgálta a vacsorát. Anyám alig evett. Én belemerevedtem a csendbe. Végül apám törte meg a hallgatást.
-Akaratom ez. Holnap napkeltekor elutaztok. Akako északra megy a Daru kolostorba és szerzetesnek áll.
A bátyám megrezzent, a szeme apám arcára villant, majd a saját tálján pihent meg. Apám tovább beszélt erős, szenvtelen hangon. Anyám keze finoman reszketett kimonója lágy anyaga alatt.
-Kaiko nyugatra utazik, Szanamoba és Gyémántcsillag úrnő házában fog élni, akként ahogy azt az úrnő meghatározza.
Anyám lehúnyta a szemét. A bátyán szája résnyira nyílt és úgy beszélt, mint ki már mindent elvesztett.
-Kaiko nem vétett, apám, őt ne büntesd miattam.
Apám hireten emelte a kezét maga és Akako közé, de arccal nem fordult felé.
-Akaratom ez. - Többet nem szólt. Juo lebontotta az asztalt és kivitte Aromit megfürdetni. Anyám kikisért a kerti pavilonba, de menet közben hallottam amint a bátyám újra nekifeszül apánk akaratának, és úgy hullik le róla, mint falnak sodródó fecske a szeles Szanamó kilencvenkilenc sziklája egyikén. Szanamo varázslatos ígéret volt addig gyermeki lelkemben. Arról álmodoztam, hogy ott élek egy selyemkereskedő feleségeként.
A pavilonban anyám reszketeg kezeiven megsimította az arcom.
-A bátyád szörnyű könnyelmű volt. Nagy adósságba keveredett, melyet nem tudunk megfizetni. Az akinek tartozik volt oly kegyes és megengedte, hogy természetben fizessük ki a bátyád tartozását, de hiába a jó termés idén, neki nem kell.
Nem voltam ahhoz szokva, hogy megindokolják előttem a döntéseiket. Figyeltem anyám szavait és kerestem a jelentésüket a szavak mögött. Mivel keveredett Akako tartozásba? Mit tett aminek megfizetése ilyen drága? Hogy találkozhatott egy szanamói úrnővel és miért?
-Amit kért nem adhattuk oda, ezért meggyőztem apádat, hogy keressen más megoldást. Amit talált az mégoly fájó, de mivel megakadályoztam az eredeti alkut, a másodiknak már nem gördíthetek követ az útjába.
Álltam előtte és nem értettem a szavak mögötti zürzavarból semmit. A tó kedvesen csacsogott mellettünk, de ezúttal nem nyugtatott meg.
-Mit tett?
-Sanamoban új kapcsolatokat keresett egy drága dominó házban. Az új üzlettársaival ellátogatott a Gyémántcsillag úrnő vezette gésaházba.
Elkerekedtek a szemeim. Hogy az én szeretett bátyám, aki ugyan nagyravágyó és kissé néha nagyképű is, de hogy egy gésaházban adósodjon el... Hogy lehetséges ez? Amint feltettem magamban a kérdést tudtam a választ. Nem kell felnőttnek lenni, elég ismerni a történet szereplőit, hogy lássuk. Akako szerette magát többnek mutatni mindig, mint ami. Eljátszhatta a gazdag arany ifjút, nem kérdezve árat, és nem sejtve, hogy apánk nem fogja kifizetni, még akkor sem, ha új kapcsolatokat keresve tért be remélt üzlettársai oldalán.
-Mit kell tennem?
-Szót fogadni az úrnőnek minden körülmények között. Ha elégedett veled felemel és gésa lehetsz. Ha elégedetlen veled cseléd maradsz örökre.
Hátratántorodtam.
-Engem adtok az ő adósságáért?
-Igen. Ez apád akarata.
-Belőle szerzetes lesz A Darru kolostorban, szegénységi fogadalommal és nagyon szigorú regulával, de végső soron szabad ember aki tanulhat és utazhat és élhetm, még ha családot nem is alapíthat... én pedig...
Elsírtam magam némán, reszketve, megadóan.
-Ő nem bírná ki. - suttogta anyám. - Ő belehalna az első héten.
-Ő? Mibe halna bele? A padló mosásba? Ó anyám bocsáss meg, de én nem vétettem. - belekapaszkodtam a karjába. - Miért én bünhődök az ő könnyelműségéért?
-Őt kérte... az úrnő. Fürdőházat kíván nyitni és oda fiúk kellenek. Meggyőztem apádat, hogy Akako alkalmatlan erre, képtelen lenne egy ilyen életre és eldobná magától. Belegyezett. Vacsoráig azt hittem a lovászfiút, az amúgy is könnyen felkínálkozó Houmit küldi el neki, de tévedtem. Nem csapja be az úrnőt, még az én kedvemért sem.
Elbocsájtott.
Emlékszem arra az éjszakára, ahogy róttam a köröket a szobámba és sírtam. Minden könnyem elsírtam hosszú évekre előre. Reggelre halottak voltak bennem, árva voltam a szívemben és magam is kész a halálra.
Mire végeztem a magányosan elfogyasztott a reggelivel Juo összepakolt két utazóládát, melyek a verandán álltak egymástól hat lépés távolságban. Egyformák voltak. A szekerek a kapu alatt vártak. Juo szipogott. A bátyám mikor kijött a házból nem nézett rám. Határozott léptekkel odamasírozott az egyik szekérhez, de a kocsis meghajolt és tudatta vele, hogy a másik szekér viszi őt. Akako dühösen fújt egyet. Akkor láttam mennyire meg van sértődve, mennyire méltatlannak találja ezt a büntetést. Megvártam míg a szekere legördül a domboldalon és elrejtik szemem elől a fák. Juo akkor meghajolt, hogy jelezze elodázhatatlan indulásom.

Ezüstcsillag úrnő klasszikus módon vezette a házát. Öt leányt tartott amelyek közül kettő dolgozott férfiakkal, kettő tanuló volt akik a két dolgozót segyítették és besegítettek a házimunkába, az ötödik cselédként dolgozott. Ez utübbi, az ötödik lettem én is. Az úrnő nem mulasztotta érzékeltetni velem, hogy fiúra lenne szüksége a fürdőházba és hogy messzemenőkig elégedetlen munkában gyakorlatlan kezeimmel. Időbe telt, míg megcsillogtathattam előtte olvasási és írási tudásomat és jó izlésemet. Természetesen úgy bánt velem, ahogy az várható volt, de mire nővé avatott a Hold, megszűnt bennem a múlt és csírát eresztett a jövő. Addigra beláttam, hogy kár neheztelnem a bátyámra és kár sóvárogni a szüleim után. Soha nem fogják betenni a lábukat még csak a városba sem. Szégyenük, melyet az én életem fog levenni a családról ott lebeg, mint egy fehér lepel felette. Eltökéltem, hogy ha már ez a mesterség jutott egyetlen lehetőségemül, jó leszek benn. A többi lány egymásnak alávágó mindennapi küzdelmeit a kétségbeesés és a reménytelenség fűtötte, mivel hozzám hasonlóan ők is adósságot megváltandó kerültek a házhoz. Az én tetteim mögött ambició volt. Úgy tekintettem a házban töltött minden percre, mint egy kemény iskolára. Tudtam, hogy húszéves koromig meg kell keresnem azt a pénzt amiből életem végéig meg kell élnem, mert amit aztán kaphatok már csak töredéke a húszéves korom alatti elérhető keresménynek. Mindent megfigyeltem és mindent megtanultam, nem sírtam és nem áskálódtam, az ellenem elkövetett aljasságokat elviseltem és ha kellett helyretettem a többieket, de nem tartottam haragot.
Egy idő után az úrnő engedett férfiakkal társalogni második leányként. Lassan bontakoztam ki, mint egy királylepke. Újabb és újabb szárnyakat nyitottam és a férfiak ámulata hétről hétre nőtt.
Hamarosan felbukkantak azoka a férfiak akik elsők szerettek volna lenni és elkezdődött a licitálás a legdrágább éjszakámra.

A királyunk akkoriban egy Rókafogó néven uralkodó egykori börtönparancsnok volt, akinek kegyeltjei gyakran élvezték társaságunkat. Köztük egy Honuki Katarako nevü flottaparancsnok is, akinek családja a hegyvidéken élt és arany és drágakő bányákat tudhatott magáénak. Hosszas licitálás után ő nyerte el az éjszakámat 80.000 konért ami nem az előkelő, negyedik legmagasabb ár volt a város történetében. Itt jelent meg ismét a nyolcas szám az életemben és ez volt az a pillanat amikor elkezdtem ügyelni a nyolcasokra.
Anyámnak nyolcadik terhessége voltam, de második megmaradt gyermeke és egyetlen leánya, nyolcévesen kerültem el otthonról, 8000 kon tartozás fejében, nyolcadik hónapban lettem nővé, és 80.000 konért kelt el az egyetlen éjszakám.
Maradtam az úrnő házában tovább elemve annak értékét, de immár saját költségvetésem volt és saját ügyfélkörrel rendelkeztem. Ha akartam volna magam mellé vehettem volna egy kislányt. Ellentétben velem, sok kislány maga vágyott ide, hogy kitörhessen a szegénységből. Én nem akartam senkit a nyakamba venni még, még ha a kellő képzés után évekig tarthatna is el egy jól kiválasztott leány.
Addigra az engem megelőző négy lányból kettő már nem élt. Az egyiket láz vitte el, a másik öngyilkos lett, mikor megértette, hogy szerelme, aki ügyfele is volt sosem fogja őt kiemelni a gésa státusból. A gésa gésa, kívül áll számos szabályon, és meg is fizet ezért a szabadságért. Én hamar megértettem és távol tudtam magam  tartani jó darabig a figyelmemet felkeltő ügyfelektől. Hosszan tartottam magam,végül mégis két ügyfél vitte felváltva a szívem. Az egyik egy szerzetes, a másik egy katona. De erről majd később szólok.