A második meghatározó esemény az életemben a Rendíthetetlen királlyá koronázása előtt 88 nappal történt. Mint már mondtam a nyolcas szám kiemelt fontosságú az életemben és megjelenése mindig valamilyen jelenős eseményt kísér. Akkoriban még a Rókafogó volt a királyunk. A későbbi Rendíthetetlen a császár legsikeresebb kapitánya volt és még a családja adta néven, Alkabir Hagakoként emlegették, de katonái már ellátták nevét a rendíthetetlen jelzővel. Tengeri csatákat vívott a nyugati partok mentén ránk törő kalózokkal szemben, és legendás győzelmeket aratott az Búcsútornyoknál, a szikák feltörő ujjai között nehezen hajózható vizeken is.
Szüksége is volt minden sikerre, hogy elhalgattassa az idegenektől félő tömegek gúnyos csúfolódásait, akik vegyes, arabbal higított vére miatt elterjesztették róla, hogy vért iszik és hogy a Hold szeretője. A valóságban egy elhivatott ambíciózus férfiú, akinek apja Kawano tartomány második embere volt, anyja pedig az apja negyedik ágyasául hozatott arab hercegnő volt. Mélyen vallásos ember lett felnőtt korára, ami azt eredményezte, hogy belső tartásban és bölcsességben állt ki bármilyen megméretetés elé.

Egyetlen találkozásunkra királyá koronázása előtt, Mudzsmajo teaházában került sor, Mudzsmajo Ake ötvenedik születésnapján. A sok vendég lassan hömpölygött a város legnagyobb magán kertjéban. Én fekte-zöld-ezüst kimonóban ültem egy hatalmas bonsai melletti ülőpárnán, mint valami különleges szobor. Alkabir Hagako sok vendéggel váltott szót így nem volt semmi különös abban, hogy hozzám is odahajolt. Bájosan félrefordítottam a fejem, ő pedig a teste takarásában felvillantotta legyezője szárát, melyen egy fa jele virított.
"sárga fenyő"
A sárga fenyő a kerti csobogó mellett állt.
Felpillantottam rá ő pedig annyit mondott, hogy most. Nem ismertem személyesen, de annak híre ment, hogy bár négy ágyasa neki is van, nem látogatja őket. Meggyőződésem volt tehát, hogy férfiakban inkább leli örömét, ezért mégjobban meglepett félrehívása. Bevallom végtelen büszkeséggel töltött el, hogy egy nőkkel nem élő ilyen jelentős férfiú éppen nekem nem tud ellenállni. Azt gondoltam időpontot fog kérni tőlem ilyen szemérmes módon. Tévedtem.
Mire hátra jutottam a sárga fenyő alá ő már ott volt, a vendégek szeme elől takarásban.
-Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával és idejével úrnőm.
-Személye mélységet kelt, nem holmi felszínes ifjú.
-Önről azt tuni, hogy a szavak mestere, aki azon kevesek egyike, kit az istenek nem csak külső szépséggel, de belső ragyogással is megáldottak. Kérem játszon velem egy parti got.
Legyezőm arcom alsó fele elé emeltem, mintha mosolyognék.
-Milyen direkt ma éjjel, Hagako úr.
-Jól játszik, úrnőm?
-Ismerem a go szabályait, ahogy remélem ön is ismeri a Juhar szirti házakét. - elvettem arcom elől a legyezőt és engedtem megcsillanni mosolyom.
-Úgy hallottam szabadabb a szabadnál, és a szabályok, mint kis kerítések terelik csak lépteit. Hasonlóan az én lépéseimhez, az önét is a szív és az ész kézfogója határozza meg, nem ember alkotta szabályok.
-Ha ön úgy látja, uram. - sütöttem le a szemem. - Bár nem tudom, mire gondol, hiszen igyekszem a leg engedelmesebb, szelídebb társasága lenni jelen percekben is.
-Tudomásom van róla, hogy az a férfi aki az egytlen éjszakája jogán hetente meglátogatja becstelenül bánik önnel.
Belém nyilalt a félelem. Senkinek, soha nem említettem, nem panaszkodtam és le sem írtam, hogy Honuki Katarako milyen válogatott módon gyötörte meg a testem, gondosan ügyelve, hogy látható vagy el nem fedhető nyoma ne maradjon. Nem tudhatott kínjaimról senki.
-Kérem segítsen, hogy pontot tehessünk ennek a sajnálatos kapcsolatnak a végére.
Arcom nagyrészét legyezőm takarásába vontam és elfordultam tőle.
-Nem árthatok annak, aki ennyit áldozott rám. Hálátlan, érdemtelen lenne.
-Csak feleljen egy pillantással. A Hajnalcsillag lebukik a Hold után, melyet követ. Ami minden nap köszönti őket állandóságával az a hegyi tó, a rendíthetetlen magasság.
Visszafordultam felé, hogy a szemébe nézhesek. Azok a tágmetszésű idegen szemek nyugodt tóként állták fürkészésemet, olyan békével és stabilitással amit addig csak Teiko harcos szerzetesének szemébe nézve láttam. Az a férfi birtokolta a szívem, így ennek is engedtem ugyanazon okból.
Apró fejmozdulattal jeleztem neki, hogy felteheti azt az egy kérdését.
-Van e Matomo Nai nevü embere Honukinak?
Hogyne volna, gondoltam, másról sem beszél, mint arról, hogy Matamo várhat. Illetve mióta Hagako lett a parancsnok és siekrekete arat arra panaszkodik, hogy Matamo egyre drágul és nem is váltja be a hozzá fűzött reményeit, tehát várhat.
-Kereskedő. - mondtam. - Négy hajója biztosan van.
-Van közük egymáshoz?
-Honuki minden héten fizet neki valamiért, azokon a reggeleken, amin tőlem távozik, az utóbbi hetekben elégedetlen vele. - Amikor kimondtam már mindegy volt. Felfénylett bennem az összefüggés, mint egy ezüstszál. Összekötötte az eseményeket és a szereplőket, a pletykákat és a tényeket. Honuki felesége birtokai a Búcsútornyok partvidékére esik. A tornyok maguk a Jáde szerzetesek fenhatósága alá tartozik, de az ő számuk nagyon megcsappant az elmúlt években. Honuki bányái a Nokaiko tó feletti hegyekben vannak, és a szóbeszéd szerint sokkal többen élnek ott, mint amennyi embert azok a sovány földek eltartanak. A császár parancsa ésszerű, a kalózok elleni harchoz a környező tartományokból kell sereget szedni. A Nokaiko tó térségéből folyamatosan érkeznek a partvidékre az önkéntesek. Honuki fizeti a kalózokat, hogy megoldja velük a túlnépesedését.
Hagakó úr mélyen meghajolt és felemelkedése iránti kérésemig úgy is maradt. Távozott és hosszú évekig nem láttam, de az ígéretét betartotta.
Honukit pár napra rá letartóztatták árulás vádjával és el is ítélték. A család földjeit, beleértve a Nokaiko tó térségét a visszadta eredeti tulajdonosának, a két emberöltővel korábban csellel kisemmizett Narjuo család lseszármazottainak, Memainak és Tokikonak. Megszabadultam hát gyötrő személyétől. Újra szabadon választhattam meg az ügyfeleimet és várhattam negyedévente az én borostyán szépségű harcos papomat, hogy megörvendeztessen tetste és szelleme firességével.

A királlyá koronázása utáni héten a csillag követte a holdat. Ezüstcsillag úrnő a Rókafogó udvartartásaként keletre utazott, hogy a császár által a Rókafogónak ajándékozott szigeten éljenek életük végéig. Az úrnőmet nem fűzték sem érzelmi sem anyagi érdekek a Rókafogóhoz, a találgatások szerint ágyasháza irányítására rendelték oda. Az új király, akit Rendíthetetlen névek emeltek azzá nekem adományozta a Smaragd tó úrnő nevet, utalva egyetlen találkozásunkkor viselt ruhámra és a hegyi tóra, mely követi tekintetével a csillagok és a hold örök kergetőzését, valamint az úrnő nélkül maradt gésa házat is. Még be sem töltöttem a huszonötödik évem és máris matrónája lettem az intézménynek ami nevelt.